Pestszentlőrinc első ipari létesítménye 1880-ban nyílt meg a mai Lónyai telepen. Alig több, mint egy évtized múlva, kihasználva a terület földrajzi és közlekedési adottságait, a vasutat és a már akkor is létező Gyömrői utat, Erzsébet-telep és környéke is gyorsan iparosodni kezdett.

Elsőként, 1892-ben az egyébként óbudai illetőségű Újlaki Téglagyár (1.) egyik melléküzemeként István Téglagyár, 1911-től Balázs Téglagyár (4.) indította be a termelést. Hozzá tartozott a ma már horgászatra, szabadidős tevékenységekre használt Balázs-tó, amely a gyár agyaggödre volt, és a csapadékvíz és a csapadék hatására vált tóvá.

Nem messze onnan, a mai vasútállomással szemben, 1895-ben Polke József rövid életű hordógyárat alapított. Ennek helyén kezdte meg a termelést 1908-ban a Szentlőrinci Parkettagyár (5.)

1896 nyitotta meg kapuit az Orenstein-Koppel gépgyár (2.), amely kezdetben keskeny nyomtávú bányavasúti eszközöket gyártott. 1945-ben az oroszok lefoglalták az eredetileg német érdekeltségű üzemet és gép- és tankjavító lett belőle. 1947-ben megszűnt az Orenstein-Koppel vállalat. 1950-től MASZOVOL néven szovjet-magyar vegyes vállalat jött létre, és olajipari gépeket kezdtek itt gyártani. 1954-től BKG Budapesti Kőolajipari Gépgyárként működött tovább.

A hordógyár és az Orenstein-Koppel gyár közötti területen nyílt meg 1901-ben a Magyar-Amerikai Northrop szövőgyár, amely 1926-tól Filtex néven, 1942-től pedig Pestszentlőrinci Ipartelepek Rt. néven működött. Ez utóbbinak igen kevés köze volt a textiliparhoz, hiszen repülőgép összeszerelő üzemként működött. Érdekes a „munkafolyamat”: itt szerelték össze a géptörzset, vasútra rakták, elvitték Ferihegyre, ahol felszerelték a szárnyakat és a kész gép azonnal elrepült a sűrű bombázások elől. Egyszerre mindig csak egy-két gépet szereltek össze emiatt.

1947-ben újra a textiliparé lett a gyár, amikor angol gépekkel megalakult a Lőrinci Fonó.

Mivel az ipart a vasút vonzotta ide, minden gyárnak volt leágazása a fő vasútvonalról.