Pestszentlőrinc első ipari létesítménye 1880-ban nyílt meg a mai Lónyai telepen. Alig több, mint egy évtized múlva, kihasználva a terület földrajzi és közlekedési adottságait, a vasutat és a már akkor is létező Gyömrői utat, Erzsébet-telep és környéke is gyorsan iparosodni kezdett.

Szemeretelep egyik legfőbb előnye, és szerencsés adottsága, hogy a Gyömrői út mentén épp a határában fut a Cegléd-Szolnok vasútvonal, amelynek okos kihasználásával jelentősen csökkenthető lenne nemcsak a kerületrész, de az egész városrész közlekedési terhelése is. 

Közös sikert értek el az Erzsébet- Bélatelepiek, hisz kezdeményezésüket a korábbi halogatást követően a jelek szerint meghallották a felelősök.

2018. március 15-én, a miniszterelnök példátlan fenyegetést intézett az ellenzék felé. „A választás után természetesen elégtételt fogunk venni. Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is.” - mondta „ünnepi” beszédében.

Az elvándorlás problémája mindenkit érint. Szülőket, nagyszülőket, testvéreket, gyermekeket egyaránt. Ahhoz, hogy visszafordítsuk a folyamatot, élhetőbb országot kell építenünk. A cél, hogy olyan viszonyokat kell teremteni, hogy ne kelljen elmenni. Hogy érdemes legyen hazajönni.

Puszta-Szentlőrinc még Kispesthez tartozott közigazgatásilag, amikor 1908-ban az akkori Erzsébet királyné úton (ma Felsőcsatári út) bérelt épületben megnyílt a favázas, palatetős népiskola. A háztulajdonosok, Bányai Döme és neje Radocsai Franciska, két évi időre 1060 korona bérleti díjat kaptak az épületért. 1909-ben az iskolát igazgatás szempontjából a Rendessy-telepi iskolához csatolták. Az épület később a telep Katolikus Legényegyletének székháza lett. (Forrás: Séták a XVIII. kerületben)

November 15-én, a képviselő-testület legutóbbi ülésén interpellációt nyújtottam be Dömötör István alpolgármesterhez, aki 2011. március 31-től kezdődően a zaj- és környezetvédelmi munkacsoport vezetője volt.

Hetek, hónapok levelezése, idegőrlő viták, a városvezetés részéről tapasztalt minimális megértés és a sajtónyilvánosság bevonása után, végre kézhez kaphattam azt a levelet, amelyben a Kerekerdő Óvoda vezetője arról tájékoztat, hogy a Hivatal mégis engedélyezte, hogy megtarthassam a képviselői fogadóóráimat.

A téli időszak mind fizikailag, mind lelkileg igen megterhelő sokak számára. Idős korban egyébként is fontos, hogy ne legyen egyedül az ember, de az ünnepek környékén még az átlagosnál is több a lelki problémákkal odafigyelésre szorulók száma.

 

Valamit kezdeni kell a Szemere-telepi vasúti átjáróval. Már csak azért is, mert mindannyian tudjuk, a probléma évek óta keseríti meg az erre járók életét. Csakhogy valós megoldás mindeddig nem született. A tűzoltás-szerű ilyen-olyan intézkedéseket legalábbis nem lehet annak tekinteni. Pedig szerintem van megoldás.

 

2018. augusztus 16-a vastag betűkkel fog bekerülni a repülőtér környezetében található városrészek fekete könyvébe. Ez az nap, amikor a XVIII. kerület önkormányzata csúfos vereséget szenvedett a repülőtéri zaj ellen vívott harcban. Miközben tudható volt, hogy elsősorban a szomszéd települések lobbitevékenysége miatt valami készül a felszállási rend megváltoztatása érdekében, Pestszentlőrinc nem tett semmit, csak amikor már késő volt. Persze szerintem sohasem késő. Okos, megfontolt és konszenzuskereső tárgyalásokkal, egyeztetésekkel még mindig javítható a helyzet. Csak akarat és szándék kérdése lenne.

Az Erzsébet-Bélatelepet sújtó kritikus zajprobléma évek óta foglalkoztatja az itt élőket. Augusztus óta a helyzet rosszabb lett, és úgy tűnik, hogy azoknak, akiknek ez lenne a legfőbb feladata, nem képesek, vagy nem is akarnak minden fél számára megnyugtató, kompromisszumos megoldást találni. A Lőrinci Magazin épp ebben a kérdésben szólaltatott meg két légügyi szakembert, akik roppant érdekes dolgokat mondtak. A cikket a LM engedélyével, változtatás nélkül osztom meg.